mint a nadály
hogy egész létével
légrés-mentesen rátapad a bőrre
és onnan szívja magába az éltető nedűt
remélve hogy túlél
s ha lefejted
még hosszú órákig csorog belőled az élet
bársonyos leve
mint a nadály hogy
vérengző vad
de paradox módon magába issza
a véredben keringő összes mérget is
savas indulatot gyulladást és gennyet
könnyebbé téve tisztábbá varázsolva
tested mocsarát
életet így lop magának
mint a nadály
elcsen lassan magadtól
megsemmisít kortyonként
míg már magadra sem ismersz
mint a nadály
szívja ki belőled a salakot és a penészt
és emel csodafényű Nappá
s ha lefejted
még hosszú ideig csorog
belőled az élet
bársonyos leve
