Keresés
Close this search box.

Zilahi Nono: Illimitált önbecsapás II. (vers) – Jövőkép (digitális grafika)

Addig bámullak, míg széthasad a lelkem,
s míg betelik minden űr bennem veled;
bár szeretni már képtelen vagyok…
hisz felemésztettek szerelem-selejtek,
meg Olümposz méretű szikla-terhek,
s te sem sejted, hogy épp beléd halok.
Elűzhetetlen árnyként hozzád szegődök,
s báj-fodraid mind magamra öltöm…
mert lehetetlen kérnem, hogy maradj;
e test-mezemből már végleg kivetkőzöm,
s képmásunkat istenszerűvé szövöm:
általam, mert megláttalak, brill vagy…

vagy illimitált önbecsapás…

További bejegyzések