Ez itt nem a csalogány éve,
ropjuk a táncot vad zenére,
fölöttünk károgva, halljuk,
köröznek keselyűk, varjúk.
Kaszálunk még, aratunk, gyűjtünk,
de egyre csak sorvad a kertünk:
feketén-gyűlők hitele,
ez most a hollók ideje.
Reménység-kék égboltunk vászna
így borulhat fekete gyászba.
Gyávának hol a hazája?
Feszülünk pokol falára.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
