(millió rózsaszál…)
Kibomlik mint egy rózsaszál,
érzed, szívedig ér a dal,
tágul a tér, s a kék madár
öröm szárnyával betakar;
úszik a hang, vérerekben
bíborrománcot zsong a vágy,
mélységből felzúg a testben
a vér egy mámor éjszakán.
Omlik, árad a gondolat,
a varázs tágas végtelen,
csak most, csak ez a pillanat,
forogni, szállni részegen…
szédül a fény, szoknyára hull,
kreol vállakon villan ő,
egy ősi törvény ejt rabul,
örökség: férfi és a nő,
szememben úszó táncterem,
álomképen egy régi bál,
illatos, múló sejtelem,
millió, millió rózsaszál…
