Zelenka Brigitta: Tánc

(millió rózsaszál…)

Kibomlik mint egy rózsaszál,
érzed, szívedig ér a dal,
tágul a tér, s a kék madár
öröm szárnyával betakar;

úszik a hang, vérerekben
bíborrománcot zsong a vágy,
mélységből felzúg a testben
a vér egy mámor éjszakán.

Omlik, árad a gondolat,
a varázs tágas végtelen,
csak most, csak ez a pillanat,
forogni, szállni részegen…

szédül a fény, szoknyára hull,
kreol vállakon villan ő,
egy ősi törvény ejt rabul,
örökség: férfi és a nő,

szememben úszó táncterem,
álomképen egy régi bál,
illatos, múló sejtelem,
millió, millió rózsaszál…

További bejegyzések