Gyönyörű kék szeme bánattal tele,
könnyharmatos búja zokogó remény,
gyűrt ruha fodrai egyik kezében,
másikat esdeklőn kinyújtja felém.
Keserves sírás az aprócska leány,
piros rózsa-bánat arca bársonyán,
kérlelve néz reám: vágy-selyem álmát
valóra váltani, nem nagy tudomány.
Szegény kis szenvedőt karomba zárom,
áldás a pillanat, ugrik könnyedén,
pördül a szoknya s a boldogság vele,
hála-csillagvirág nyílik szép szemén.
Dominik már maga sem tudta, hányadik levelet írja barátja, Olivér helyett az elmúlt hetek alatt annak a lánynak, akit Olivér kiszemelt magának, de akit Dominik
Nem szakad. Napról napra erősebb szálak húznak földed belseje felé, átok súlyától szabadulván megelevenednek az ország szürke kővé változtatott szobrai, valahányszor napként tűnök elő, és
Járok az utcán, harangozom. Másodpercenként kong egyet bennem, kettőt, ha meghal valaki. Üvegcserepek ropognak a talpam alatt, törmelékeket rugdosok. Tűzeső elől futó katonák bámulnak rám.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
