Zelenka Brigitta: Ahol a csend pihen

(egy fotó apropóján)

Aki belenéz a szépség fényébe,
akit a varázsnyíl szíven talál,
hol halk dallam a sejtés zenéje
s békével bélelt takaró a táj,
ott érezni csak, ahol a csend pihen,
s a fehér alázat Istenig ér,
hogy valami nagy, óriás-végtelen,
örök őserő megtart s elkísér.

Nézem a felszínt és a mélyet látom,
halkan szemembe simulnak a fák,
csillámló fények a hóhab- paláston,
rég látott arcok, anyák, nagyapák…
A templomi csendbe békét szór a hó,
egy kopott vándor mélán felnevet,
az utak végén pihenni volna jó,
s hogy otthonra leljen kósza képzelet.

További bejegyzések