semmi baj maholnap elmúlsz huszonnyolc éves
megérsz amire a század fölnevelt: a bárdra : gondos
homlokod a poroszlók átverik szögekkel s mintha asszonyokra
visszagondolsz a pillangós diófás délutánra majd
lehet kegytárgy lesz a toll mivel mindennapi kenyered
sem tudtad megkeresni a poharad melybe vizesbor jutott
s az ágyad honnan elköltözött az öröm s helyébe feküdtek
a vérrel élő könnyes állatok
? kinek tudnék még szépet mondani ?
a pálmafák itt virágoznak s itt nyílnak el ablakodban
itt szeretkezik a hajnal a halállal krokodil ásít
az előszobában s tarkódra vág az erkélyen a medve. vért
köpő bukolikádat megértik-e még. bár már ez sem érdekel
ha megtudják egyszer kivel éltek szégyellik a méltatlan
bántásokat. elhazudják mindent megtettek érted. elmondják
mással sem lettél volna boldogabb. s nem lettél volna
más ha lehettél volna sem. csak sátoros cigány ki
vonszolja magával gondját a világban költő – kinek
pohár bort odalökni elég hogy a símogatás másoknak
tisztán megmaradjon
maholnap elmúlsz. semmi baj
készülsz hogy nem marad utánad semmi. ködre vésted
testámentumodat mert csak hajnalonta jött el hozzád
a nyugalom. az idő visszaveszi kölcsönadott árnyait tárgyait
s a néhány verseket. múlásod sem lesz majd letakarni mivel
2026. FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2026
