Kafkás poharamból kávét iszom
A mozartosból forró zöld teát
A whiskys és boros
poharakon semmilyen felirat
ők azok akik
arctalanul felségjelek nélkül
támadnak rám
magamra hagyott éjjeleken
menetelnek a magára hagyott felé
jönnek a magányosra arctalanul
könyörtelenül a magára hagyott éjekre
a sötét és rettenetes poharak
Elöl a whiskys nehéztüzérség
nyomában a vörösboros könnyűlovasság
és ilyenkor hajnalig csengnek az
(egyébként állítólag rákot okozó)
ólomkristályok és nincs harc mert
nem védekezem
Ha meg kell halnom haljak meg
de méltósággal férfiként
fölbukva elvágódva az ágyam előtt
reggel megtalálva mereven
Azért egy májzsugort
nem szeretnék összeszedni
az mégiscsak méltatlan halál
méltatlan utójátéka és kínos záradéka
még egy ilyen életnek is
és hagyjuk el itt a mint után
fölsorolható megannyi fölösleget
Legyen úgy hirtelen
figyelmeztetés és előjelek nélkül
hangtalan dőlni el mint a fák
Ez szép volt sőt annyira szép lesz
hogy magam is hosszan röhögcsélek rajta
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
