Zalán Tibor: Perzselt fénykép

Tegnap telihold volt
A telihold a költészet tárgya
Mint annyi más semmi(ség)
amikor a lélek verdes
és a szív legalább másfél mázsa
Betegen nézte a kifényesedett eget
rajta a felhők sötéten tündököltek
Ábrák alakok vonultak el
mellette az éles homályban
s a kertben fölmeredt lába
valami dögnek
Akár az ég húsában a csillagok
zsizsegtek benne a férgek
az élet így élt a halált rágva
Föntről a Hold tigris-lángja
perzselt lefelé az elnyugodott fákat
újra lüktető életre gyújtva
Valakit várt aki nem jöhetett
aki szenvedett mert érezte
ezt a várást s hogy nem
indulhatott el mégse
Neki is valahol – ahol volt –
ott volt a telihold
de neki nem mint a költészet
hanem a fájdalom tárgya
Nála is fölmeredt lába a dögnek
Ketten bolondultak bele az éjszakába

További bejegyzések