Zalán Tibor: Őszbe temetett város

Forgószél tekeri örvénnyé a napot.
Tenyerében ki-ki amit kuporgatott

a hídra viszi. A vízbe beleejti;
nincs már semmije. Eddig se volt semmi,

hát fordul, elmegy. Aranyrácsos kalitka
Szeged. Lakat zárja: Juhász Gyula titka.

Bádogcsörömpölésű kihűlt villamos
ősze. Az utcán elhasznált angyalok

papírszárnyai. Az utcaseprők csendben
felszedik. Hol lehetne sósabb a tenger,

mint itt – meg kurvább ölelésű a kocsma.
Életművek fúlnak széttárt ágyékokba,

ujjak lándzsáján vérzik el minden ének.
Nyakunk felé lendül pallosa a télnek.

Jegyzet:

költők alszanak
szökőkutak mélyén
álmukba belesüt
paul verlaine holdja
vitatkoznak hogy
kié az ég s ki kinek
szeretője – halottja

További bejegyzések