Zalán Tibor: [még nem mondtam el amíg te máshol nevetsz én gyilkolásról álmodom…]

még nem mondtam el amíg te máshol nevetsz
én gyilkolásról álmodom: elguruló fejedről
kandallón száradó védtelen koponyádról. testedben
áll meg az éjszakába hajított kés válladat töri
a hajnalba ejtett fejsze. stilisztikám ím gyilkosan
egyszerű. figyelem magam szikár legyek mint a
költemény – megírhatatlan. figyelem mi az mi
bennem kiirtható: a halálon kívül létezik-e még
hozzám rendelt konstans elem – a lebírhatatlan
most a te gyilkosságodról álmodom
nem lehetsz több számomra bűntudatnál. az álom
városa fölött lebegő halovány sárkány leszel az álom
vizében elmerült derengő hajó. nedveid
mint a növény idegeim magukba szívják keserű
só leszel keserű só egy éjszakai órán. aztán nem
leszel hirtelen ahogy nem lesz óra sem és a hajó
a sárkány sem lesz többé. sötét lesz csak mint
leégett gyufaszál után a végtelenbe nyíló ajtók mögött