Keresés
Close this search box.

Zalán Tibor: [ígérted hajón jön el hozzám a szerelem éjjel hajó horgonyzott…]

ígérted hajón jön el hozzám a szerelem éjjel
hajó horgonyzott ablakom alatt az erdőszéli zöldben
árbocán a halál ezüst jelei ringatóztak. mély volt
az éjszaka fejem fölött roppant éneket mormoltak
a csillagrendszerek
: ígérted halálom hajón jön el
az erkélyen feküdtem éppen figyeltem hogyan szivárog
agyamból a forró homok át a számba hogyan foglalja el
arcom helyét e világban a csend. és nem mozdult a
hajó. a ház előtt jártam éppen combig elmerültem az
aranyban a zöldben csodálkoztam milyen könnyen szabadul
meg testemtől a lét: ígérted – emlékeztem hirtelen –
hajón jön el: ígérted szerelem és tudtam halál. már
értettem mindent akkor éjjel a sorsomat s hogy ami
eddig volt tévedés és minden eljövő helyrehozhatatlan. ígérted
nem fog fájni nagyon
fogaim mégis mosolyogva egymáshoz verte a kín a levegő üres
vásznára vörös képeket kergetett a láz s e képzetekben
megláttam kendőbe rohadt arcomat. a kendőddel játszottam
éppen nedves súlyos kendőddel a könnyű lángolásban
nedves kendőddel a könnyű lángolásban éppen
sós tengeri szél csapkodott lassan merülő üres szobámban

További bejegyzések