Zalán Tibor: Holdfénytől megvakult kutya

Olyan ez mint halál a strandon
hirtelen sok lesz a víz s az ég
Döngve csapódik be egy kapu
valaki azt suttogja – elég

volt A fénykép meglobban s elég
földre esik akár a lágy rongy
és kibomlik ami össze volt
kötve Hintaló vár a napon

felejtve Sír mint egy láncra vont
és holdfénytől megvakult kutya
A létre szólna de nincs többé
kedve szólni rá s nincsen oka

hallgatni Lágy szárú laboda
a kertben Jó lesz spenót helyett
Nehéz lázak közt ver a szíve
ír whisky az utolsó kenet

pap és búcsúmondatok helyett
éjről éjre. A nappalok csak
nyitott szemmel átaludt évek
Irgalmatlan messze a holnap

hallgat a múlt – kitörölt honlap
Saját titka hackerévé lett
mikor rájött üres a jelen
semmiből pedig nem hajt élet

Hallja csontjában rág a féreg
meg se rezzen viszi a vonat

                           *

Hunyorogva lépek a versbe
látlak menekíted sorsodat

mögötted elhullott hajfonat
repedt üvegű megállt óra

(Egyszer majd felszállsz egy metróra
kopasz leszel és nagyon árva
És sírva fakadsz amikor meglátsz –
hát mégsem aláztál halálba)

További bejegyzések