Zalán Tibor: Grammatikus szemétégető

A lendület elveszítéséről
beszéltek. Hajókról melyeket a homokos
parton felejtett az idő, a kapitány,
vagy akárki más. Mint ha elszáradt szavak
vesztegelnének a beszéd agyagos partjain.
Vannak évszakok, amikor liliommal kezükben
előjönnek a lányok a homályból. A mély
sárból kiszédelegnek, combjuk között
szorongatják a hangszereket. Körtemuzsika.
Ez most nem ilyen idő, összekoccannak
a fogai az éjszakai áradásban.
A kimondhatósággal gyűlt meg a baja,
az engedetlen szószedetekkel, a csak
éjszaka előkerülő mondatokkal. Beköltözött
szomorkásan a világ fölé egy szobába, hol
azután verejtékezve hallgatott, nyakán
időnként kidagadtak az erek az örökös
nembeszédtől. Szórakozottan követte
a tárgyak grammatikáját, turkált a
szétdobált kifejezések között. Noha
tudta, ez a guberálás sehová sem viszi.
Ő pedig el akart jutni, ki a dolgok
természetes fényei közé. Mint a nappali
moziból kilépőt, vakítsák el a történet
kirakatai. Tudatában már rögzültek a képek,
melyek vészesen hasonlítottak valamire.
Amiről elhitte, hogy létezik

További bejegyzések