Zalán Tibor: Fragmentumok a hátsó udvarból

Az eperfára gondolok Mint
szurtos félmeztelen kis Tarzan
kötélen leng ágai között
a nyári délutánban éhes
gyermekkorom A Nap ostora
végighúz a sárga udvaron
Felhasad az emlék húsa és
sötéten buggyan elő a vér

belőle rácsorran a kézfe
jemre rá a papírra rá az
emlékező tudatára De
ez az új fájdalom akkor még
nem létezik A mából sugár
zik oda – keresi réseit
a felnőttkor Remegése szá
nalmas és kikerülhetetlen

innen nézve De van-e másik
nézőpont A megtörtént már nem
eshet egybe önmagával Ha
szemlélőjévé válok ennek
a nyári délutánnak benne
egy eperfának az eperfán
kötélen lengő gyermekkornak
ágtól ágig el is veszítem
örökre ami az enyém volt

benne Ha volt az enyém benne
valami nem csak egy tévedés
hogy gyermekkorunkat birtokba
vehetjük később Más időkben
máshogyan – és mégis ugyanúgy
Leírva ami nem viseli
a leírás szenvelgő aktu
sát a leíró párás tekin
tetét nosztalgia rothasztó

illatát késői sminkelést
amivel domesztikálni kí
sérli meg a múltat emlékkönyv
be rendező elme azt a sok
össszevisszaságot amivel
egy gyermekkor járhat és jár is
Az újraélhetetlenség fö
lé hazudott megértés számta
lan túl- s eljátszott kudarca ez

Azon az eperfás délutá
non amikor a gyermekkorom
ágak között lengedezett ál
lítólag – nekem lószart kellett
szednem a kövesútról a fal
tapasztásához nagyanyámnak
Persze akkor még jártak lovak
kocsi elé fogva és a ló
szar a legjobb tapasztó anyag

volt a házfalhoz és szégyelltem
magam hogy ott térdepelek a
kocsiúton és kézzel szedem
kaparom a széttaposott ló
szart bár a frissen hullajtott sem
volt kellemesebb élmény mert at
tól meg sárga és ragacsos lett
a kezem A téglagyári köly
kök álltak és néztek és röhög

tek mintha ők máskor nem soha
a lószart a kövesútról a
nagyanyjuknak És akkor ilye
neket vagyok képes leírni
hogy kötélen leng ágai kö
zött a nyári délutánban é
hes gyermekkorom A versírás
is csak afféle lószarszedés
ezek szerint az emlékek fa

lának tapasztásához csak nincs
aki röhögne közben Bele
öregedtem nagyanyámba A
gyerekkori nyári délutá
nokba Melyek már csak díszletetek
foszladozó életszövetben
Az eperfa törzsére egy bi
cikli erősítve ácskapcsok
kal Kereke még vadul forog


Megjelent: –
Zalán Tibor legszebb versei
AB-ART KIADÓ (2016)

További bejegyzések