Zalán Tibor: [ergó megmelegszem, sőt még vacsorálok is talán álmodni ledőlök…]

ergó megmelegszem sőt még vacsorálok is
talán álmodni ledőlök heverőd hasára s a lágy
hallgatásban figyelem hogyan lüktet nyakadon az
ér a vér hogyan cseréli agyadban a törékeny képeket
figyelmem álmomban is lankadatlan
: összerándulok ha fény gyúl a folyosón s lát-
hatóvá válik a plafonról leereszkedő óriási
pók : remegni kezdek ha valahol ajtókat vernek
bitang kedvű csatakos részegek míg gyermek bőgi vörösre
odabent a szemhéjait: nyüszítek ha az erdőben lányokat
döntenek fűre s rémült combok közé nyúlnak tetovált
férfikezek : verejtékben ázom ha elindulnak autóikon
a kifogástalan modorú nyakkendős fogdmegek : és siklanak
az éjszakában kivilágítatlan mérgező halottaskocsik
mióta élek melletted ébredek
együtt a mellemhez szegezett pisztolycsövekkel. mióta
élek nélküled. együtt ébredek mellemnek szegezett
pisztolycsövekkel. a függöny öbleiben merőleges
hajók horgonyoznak. túl a patak fátylai között
szerelmes békák hangos nászi tánca. túl a karcsú
kéményből izmos füst fúródik az ezüstös égre. a világ
ismét visszavonhatatlan – éhezem. ergó tűz van a
konyhában