bogár mászik hideg arcon ez egy személytelen vers
lesz minden szem éjtelen benne s a moccanatlan közömbös
félhomályban sercegve nő a szőr az állon. borotva vérben
ázik dúlt téli táj. elvágott torkú lány a hóban s az ég
: szemfedőjét hajnalig bágyadtan hullajtja le rá. ág
moccanása – isten közelsége légüres térben. meleg
vérű éneket énekelnek a semmibe meredő állatok
s e szerepek végleg felcserélhetők
rosszul él az aki nem tud jól meghalni lám bizonyítékok
törmelékhegyén hánykódik az elme bevert iránytűje remegve téríti
új jégkorszak felé. halál alszik hideg szembogárban fénylenek
éji messzi lámpák lovak horkannak vágóhidak dermesztő
majálisában. a nap véget ér
pupillák alkonyában szájharmonika-futam lengedez
a már a még egy végtelenített pillanatban most összeér
borostás arcon hideg bogár : ez egy személytelen vers. építkezik
s az elemek tetszés szerint felcserélhetők
színek rakódnak meggyötört gyulladt szemfenékre a látvány
varázslata attrakció csupán a hó a lány a légüres térben
éneklő egykedvű isten. hattyú könnyű vére: tűnődő hó
szitál lovasok léptetnek elmerült erdők suhogó kék
ösvényein. lábnyomokat rakosgat egymáshoz az eltévedt
idő. feladványa végén démoni nyugalommal várakozik a
szétvágott bogár
- Varju Zoltan
