micsoda hajnal! és milyen reggel? kik
jönnek ellenem hangoskodó szürke
sereggel? már le merem írni én egész
népemet fogom s ha jönnie kell jöhet utána bármilyen
pofon; akár megölhet – kinek tiszte ez –
néhány szellemi verőlegény
: harminckét éves lettem én
– több mint akarnák. már nem fordulok
senkihez szeretetért. a költészet a fények terve
s aki hazátlan az mégse én. hogy ne kérdezze
többé senki megmondom mit akarok: lenni!
és szabadon. bevégezni ezt a tervet. megírni
minden hallgató szerelmet s nem feküdni
rongyszőnyegként erősebbek lába elé. legalább nem
hallgatni ha ez a nyugalom ára… halott
Úr ne nézzen így! itt nagy terv ám ez
mosolyra se ránduljon a szája (mert megharagszom
és nem kell hogy éppen magára.) bár bevégezhetetlen
előre tudom. ahogy szerelmes gyűrű halott ujjon
egyszerre értelmetlen lesz élet nélkül a lét –
én lassan így vagyok. mint éhes száj a maga
kenyerét mohón falom amit a sors elém rakott
! mit bánom én hogy kenetlen száraz
én harminckét éves vagyok. már keserű s még
nem halott. ennyi elég a vádirathoz is de
nagyon kevés hogy szeretni tudj. és ahhoz
hogy szeretni tudjatok. vállalom – így van –
ha szakadék peremén állok az én bajom
nem kell tanács. sem óvó intelem. csak az
játsszék velem akinek helyén van a szíve gondja esze
aki nem szégyelli kicsorduló könnyét és szelíden
játszik vele amikor egyedül bámul az éjszakába. nos
Úr maga szeretett sírni mert valamit tudott
és megállta. nekem ilyen a korom. telik italra finom
dohányra s fogcsikorgatva akarom ne síneken
jöjjön el hozzám a béke. Hiszen akiknek jó a
költő nemléte azok a világot ölik el. nekik fontos
hír rang siker és fontos hogy eladható legyen
az áru. az olyan mint Maga sőt a kisebb fontosságú
is. mert nagy a piacon a lélek keletje; elkel
az is aki még el sincs temetve: hát belőlem
ne zabáljanak ingyen emberkufárok. derűsen állok
mert nagy ez a reggel s a rongy sereg eljöhet
gúzsba kötni. nem védekezem. egyenként fogok
a pofájukba köpni
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
