A játékról– A játék… az lenne a csomagolás? – horkant fel értetlenkedve a megbántott lány.
– Játsszunk! – javasolta váratlanul a férfi.
A lány egy pillanatra megmerevedett, sokáig a másik arcába bámult, azután megadóan hátradőlt az ágyon. Szoknyája combtövig felhúzódott, láttatni engedte bordó, csipkés szegélyű bugyiját. Lábai lassan, előre megfontolt lustasággal szétcsúsztak, arcán valami fölényes mosoly ömlött el, és egykedvűen nézte a plafonon szédelgő legyeket. Várt. Ez a legszórakoztatóbb, gondolta. Közben számolni, számolgatni a legyeket. A döfködések előbb-utóbb mindig abbamaradnak.
– Na, mi van, nem jössz? – kérdezte kis idő után, amikor már eleget feküdt hanyatt ahhoz, hogy bárki hím kényelmesen és módszeresen rámászhasson.
– Ez nem játék – törte meg a kínossá nyúlt csöndet a férfi.
A helyén maradt, nem mozdult a kitárulkozó test felé. Rá sem nézett.
– Akkor hogy legyen? – tápászkodott fel kelletlenül a lány, és visszasimogatta térdig a szoknyáját. – Sakkozzunk, malmozzunk, ki nevet a végént játsszunk, vagy mit akarsz? – gúnyolódott.
A férfi hallgatott.
– Mondd már, mi a faszt akarsz! – türelmetlenkedett a lány.
A férfi minden sietség nélkül állt fel, a fogashoz ballagott és felvette a kabátját.
– Utóbbit nem én akarom, hanem te, ha jól értelmeztem a helyzetet. Elmegyek.
A lány értetlenül, megbántva bámult utána, lebiggyesztette
az ajkát.
– Nem érted? Én a mindenemet akartam odaadni neked – csattant fel, amikor a férfi keze lenyomta a kilincset.
– Elhiszem neked – nézett vissza a másik –, csak rossz volt a csomagolása annak a mindenednek.
– Az is. Meg több is. Meg más is. Majd megtanulod egyszer.– És akkor hajlandó leszel eljönni hozzám újra?
– Soha többé nem jövök el hozzád – mosolygott a férfi. – Tudod, ez is a játék része.
Az ajtó becsapódott. A lány gúnyos mosollyal megvonta a vállát. Rettenetes táskájából előhalászta a telefonját, tárcsázott egy számot, majd várt.
– Átjössz, hogy megdugj engem, úgy rettenetesen… orbitálisan, most, és de azonnal? – kérdezte, amikor a másik fél bejelentkezett.
A telefonban mondott valaki valamit.
– Semmi, nem vagyok ideges. Itt volt egy hülye pasi, rám
nyomult, felizgatott, de vagy buzi, vagy impotens, mert a végén nem reszelt meg.
A vonal túlsó végén megint mondott valaki valamit.
– Nem, semmi szerelem, semmi érzelgősség, semmi kapcsolat, semmi járás, egyetlen tiszta, de akkurátusan végighajtott ötperces numera – válaszolta kioktató hangon a lány.
Ledobta a telefont a szőnyegre, hátradőlt az ágyon. Szoknyája combtövig felhúzódott, láttatni engedte, hogy már nincs rajta a bugyi.
– Játszani… még hogy játszani!… A perverz állatja…
