Jajdul a szív és a lélek.
Hol a bűn és hol a vétek?
Nincs irgalom, nincs kegyelem,
Isten Fia, veszedelem?
Elárulták, megkínozták,
meggyötörték, megalázták.
Élő húsba korbács tépett,
vére hullott, hová lépett.
Összetörte kereszt súlya.
jó szándékú fátylát nyújtja.
Kendőben, mit nem fog festék,
arcot formáz vér-verejték.
Nyitott szemmel, mintha élne,
szenvedés van beleégve.
Fájdalom, kín, vérző sebek,
sosem múlók, elevenek…
hol az ember könyörtelen…
őrzi fakó kagylóselyem.
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
ultraviola fényben érkezel tündöklésed arcra pírt sebez metsző sugaradra olvadozni kezd kedvemre hervadt sok jéglemez nyurga villamosság gyűlik szívemen de néked tenger áram is kevés
Mint a húr-inú gazella lába lopva peng a kőre – az a lány is pillanat volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsu táncdal ütemére érintett meg
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
