Nem megfestett kép, nincs is vásznon,
csak bennem élethű, s azt játszom,
hogy él, megérintem.
Tudom, hogy van s nincsen.
Valóságszerű elképzelés.
Kezemhez simul a szívverés,
mint szilaj a csendhez.
Út a végtelenez.
Bármikor, bármit készíthetek.
Fakóból csupa élénkeket,
szürkéből izgága színeket,
s engedem szabadon,
amikor akarom.
Hallod, hogy dorombol az idő?
Próbáltam. Nem szelídíthető.
Marad örök vadóc,
burjánzón csupa kóc…
masni rajta a gyermekkorom,
mi egyre kisebb… távolodom.
Átfésült képzelet,
s bennem a kisgyerek
kelti a napot. Fényt, merészet,
s az égre egy tengernyi kéket
ígér. Buta játék, igézet?
Mint az alkony, mikor sötét lesz.
Tűz van benne, mindig más…
Kerettelen vágyódás.
