Szelíd galamb pihen a régi kereszten,
hosszú árnyékában térdepel a csend.
Imája pillanat, békésen, görnyedten
a szél adja hírül, mit Isten üzent.
Mert megbocsát a múlt,
irgalom létező!
Körülvesz a remény,
az örök ébredő!
Bólogató ágak, zöld ring széles ölben,
fények és árnyak életkedvvel festik.
Könnytől, mosolygástól nyílik már a völgyben,
duzzadó bimbók ígérete feslik.