Zagyi G. Ilona: Mintha – Szakítás

Ahonnan nem várnád, kígyómarás.
Terjed a rögtön ható mérge…
így tűnik el a tiszta-szín égbolt,
rá kiömlő tintafolt, hogy vége.
Mintha kitépnék a szíved
s vele mindent,
ami működik.
Jön a mélységbe zuhanás,
az érzékelt idő besűrűsödik,
s olyan távoli, hogy egyszer kiold.
Lehetne mosolyba zárni?
Ne lássa más…
eleven vágykép tudja,
hogy épp törik,
bénultan küszködik,
s csak belül sikolt…
Várni, hogy halkul,
várni, hogy múljon…
hogy fáj, egyszerűsödik…
de mintha kitépnék a szíved,
s vele mindent,
ami működik.