Nincsen bezárt múlt, nincsen törölt emlék,
mikor felszakad, már nem siratom.
A régi ÉN-ből ha egy dallá lennék,
találna húrokat a fájdalom.
Hiteles kotta a megélt árnyakkal,
voltam a dráma hű tanítványa,
megértett jelen békül a haraggal,
szív, amit lát, lélek dioráma.
Holnapra gyűjtök, míg utamat járom,
hűséges a jó, tapad a rossz is.
Meg nem tagadt sors… már ősz van a vásznon,
letisztult lírám éles szinopszis.