Zagyi G. Ilona: Hímzések

Anya

Rózsákat rajzolok, százat…
Grafit búsul, holt-remény.
Könnyem áztat minden szálat,
elmosódik feketém.

Színek futnak fehér gyolcson,
csenddé lett sors-tarkaság.
Virágok a folyondáron,
megélt napok, éjszakák.

Mindennapok öltései…
Összebújók, láncszemek,
felidézett érzései
bennem élnek, mint jelek.

“Ne varrjon, most játsszon velem!”
Duzzogtam, “Jó nem leszek!”,
megértette türelmesen
a lázadó perceket.

Nyűgömet, a gyerek-inget…
Felvenném… Már elveszett.
Az arcába hulló tincset
kisimítja képzelet.

Hazahívja gondolatom,
nincs már út, csak útirány…
Ma rózsáit rajzolgatom,
grafit színük a hiány.

További bejegyzések