Zagyi G. Ilona: EGY NŐ

Egy nő, aki halad a korral,
a bejárt mennyel és pokollal,
itt vagyok, de időnként elveszek,
csak azért, hogy rám találjanak;
a tettek, a szavak, a kedvesek,
hogy segítsenek, ha tévedek.
Szólítok, és szólítanak…
tanítok és tanítanak
erősnek lenni.
Elfogadok, elfogadnak,
átölelek, átkarolnak,
ma elég ennyi.
Ósdi vagyok, épp ezért pardon,
ha elavult, örökzöld sanzon,
amit dúdolok spontán…
tisztán cseng szeszély a sorson,
a múló idő, a hogy volt, hogy nem.
Figyelmeztet, hogy öregszem,
akaratos női hormon.
Nem titok, ez mindig komoly,
ha az égen ott a mosoly,
szürkeségem is derűsebb.
Nevető ránc számolatlan,
mamoár az alkonyatban.
Az arcomon csók a múzsa,
gyermekkorom ízes rúzsa
meggy, az eper,
fantáziát fest a szeder.
Hívnak; kicsim, anya, mama!
Egy nő büszke tulajdona.
Szívemig ér mikor hallom,
minden jogomat fenntartom.

További bejegyzések