Zagyi G. Ilona: CSENDÉ LETT

Kinyílt a tulipán, nincs már meg a kertje,
robbanás romjait takargatja zöld,
hogy pusztító nyomait lassan befedje,
vigaszként kínálja vígságként a föld.
Tűzpiros tulipán élő vörösére
az ég könnye hull, rábúsulnak romok,
borostyán kúszik fel kormos fák törzsére…
a büszke fenyők kifosztott rongyosok.
Csendélet a virág, csendé lett a bája,
vadszőlő kutat, bejárja a teret,
átlép a küszöbön, bújik a kiságyba,
mintha azt keresné, aki odalett.