Mosolyról írni könnyekkel küzdve,
napsütésről viharfelhők alatt.
A hét színről szakadó esőben,
gólyahírről holt terű mezőben,
csobogásról, hol meder elapadt.
Idillről, hol a hiány felszakadt.
Az épről, ami éppen széthasadt.
Lomb-árnyékról kiszáradt fák között.
Tiszta, kék égről misztikus ködben.
Nyíló virágról, hol sivár a föld.
Madár daláról, hol nem száll, nem költ.
Légzés zajáról a kihalt csöndben.
Csak úgy, ahogy volt… össze ne törjem…
életről írni, hogy megköszönjem.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
