Zagyi G. Ilona: BENNÜNK LÉLEGZIK

Ha félnék, vagy félnél ezen az úton,
te vigyázz rám, s én a kezemet nyújtom.
Fényhez és sötéthez alkalmazkodom
itt, ahol talán próbaidőm töltöm
ebben az állandó ismétlődésben.
Megküzdésem e kócolt élet ösztön,
költöm, bogozom tiltakozásképpen,
s ha félnék, vagy félnél ezen az úton,
te vigyázz rám, s én a kezemet nyújtom.

Fonódó sorsunk mint életfa ágak
törnek, de mégis egymásra vigyáznak.
Láthatatlanul, mégis láthatóan,
vihar és szélcsend szól rólad és rólam.

Ha lennék, vagy lennél elégedetlen,
én majd megmentelek, s te ments meg engem.
Ifjún, éretten, lelkesen, csüggedten,
hogy visszanyerjem, időnként elveszik
az élénk szín a szürke sziluettben.
Érezz, hogy érezzem, bennünk lélegzik
a jó, amiért születtél, születtem…
s ha lennék, vagy lennél elégedetlen,
én majd megmentelek, s te ments meg engem.

További bejegyzések