Üres még a kiságy,
puha babafészek.
Ringatott a kincse
még az anyaméhnek.
Kis szív jelez, dobban:
„Már én is itt vagyok,
láss meg engem benne,
ha anya mosolyog!”
Pocaklakó élet
növöget világra.
Szégyenlős a titok.
Fiú lesz, vagy lányka?
Minden rendben, súgnak
ultrahangos képek,
békésen mocorog,
„Kis türelmet kérek!”
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
