„Kell anyaszék!” szóltam,
ha ölébe bújtam,
” A legpuhább szék ez!”
a fülébe súgtam.
Mosolygok ma rajta,
de könnyes a szemem,
én ideát, ő ott…
lélekben van velem.
Talán érzi, látja,
itt zajlik az élet,
ölel az unokám,
ő kér „mamaszéket”.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
