Wünsch Lajos: A híd

A hídon mindig áll valaki
három percig vagy fél óráig
nézik hogy úszik el a múlt
álmodoznak gondolkodnak
talán beszélgetnek
nyers szél szalad el
a víz felett
borzong a felszín
nyugtalan a mélység
lesik a folyóban fuldokló fadarabot
szeretnék vele gondjaikat
is elúszni látni
de azok ott maradnak
mintha körbe járna minden
aztán a foltot nézik
egyszer sárgás majd
minden színt mutat
lila lesz kék vagy szürke

Míg egyszer csak megjelennek ők
kéz a kézben nevetgélve
mennek tovább
nem állnak meg
a folyóra se néznek
a múltat elfelejtik
a víz akkor
visszafelé kezd folyni mindig

További bejegyzések