London
by William Blake
I wander thro’ each charter’d street,
Near where the charter’d Thames does flow.
And mark in every face I meet
Marks of weakness, marks of woe.
In every cry of every Man,
In every Infants cry of fear,
In every voice: in every ban,
The mind-forg’d manacles I hear
How the Chimney-sweepers cry
Every blackning Church appalls,
And the hapless Soldiers sigh
Runs in blood down Palace walls
But most thro’ midnight streets I hear
How the youthful Harlots curse
Blasts the new-born Infants tear
And blights with plagues the Marriage hearse
William Blake
London
Kóborolok tűrt utcákon,
Hol közel a Themze sodra,
Minden arcon a jelt látom,
bánat, s bűn jelét rányomva.
Minden férfi zokszavában,
Minden ijedt gyermekkönnyben,
Minden hangnak tilalmában
elme börtönlánca zörren.
Ahogy kéményseprők jaja
Rémít sötétlő templomot,
Sorsvert katonák sóhaja
Palotákon vérként foly ott.
De legrosszabb hallani azt,
Hamvas szajha szitka hogy árt,
Csecsemőre átkot akaszt,
S dögvész, métely sújt mátkapárt.
Fordította: Török Nándor
