Csak 27 évet élt, az Első Világháború egyik első vesztes ütközete után kokain-túladagolásban halt meg. Mindig labilis személyiségét megrázta a grodek-i csata előtt 13 rutén kivégzése, a szanitéc-hadnagy ezután szinte eszköztelenül látott el mintegy 90 súlyos sebesültet, majd idegösszeroppanással szállították a krakkói katonai kórházba. A halál oka: szívbénulás. Már ismert expresszionista költő volt, hihetetlen képekkel, ritmussal, rímekkel dolgozott.
A halál, a sötét színek szinte minden versében megjelennek. Ugyanakkor az olvasót talán meg is ragadja, hogy az élet teljességét villantja fel, amiben így még az idillnek is helye van.
Egyik ismert verse a „Rondó“. Rengeteg fordítása létezik. Íme az enyém:
Bár a magányról is szól, érzékelteti a zajló életet, a természetet, a táncot, a megnyugvást, a békét:
A végén még álljon itt egy „epikus“ verse, a varjak vonulásáról.
Trakl magyar fordításai közül ajánlom:
– A magányos ősze. Georg Trakl összes versei és szépprózai írásai; ford., előszó Erdélyi Z. János; Fekete Sas, Bp., 2002
– Georg Trakl válogatott versei; vál., szerk., jegyz. Hajnal Gábor, ford. Dsida Jenő, Hajnal Gábor, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Keresztury Dezső, Komlós Aladár, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Rába György, Radnóti Miklós, Rákos Sándor, Rónay György, Somlyó György, Szabó Lőrinc és Tandori Dezső,[2] bev. Halász Előd; Zrínyi Ny., Bp., 1972 (A világirodalom gyöngyszemei)
