Az észtországi balti német kisebbségbe 1937-ben beleszülető Gernhardt szülei kétéves korában költöztek át Posen-be (ma Poznań-ként Lengyelország 5. legnagyobb városa). Apja ’45-ben elesett, anyja a három fiúval Göttingenbe költözött. Robert 1956-tól állami képzőművészeti akadémián tanult Stuttgartban és Berlinben, ugyanakkor germanisztika szakot végzett Berlinben. A német újjáépítési csoda időszakában került bele a kultúrába: A televízióban (rajz)filmjeit mutatták be, a kor elismert szatirikus lapjaiban jelent meg. Ezenkívül állandó társszerzője volt Otto Waalkes keleti fríz humorral megspékelt filmjeinek, így rendkívül ismertté vált. Legjellemzőbb hangneme az (ön)irónia. „Fenegyerek” volt, aki gyakran „kiszólt” a fennálló társadalmi rendből, néha botrányt is okozott műveivel, de egyre elismertebbé vált. Jelenleg a legnagyobb német költők közt tartják számon.
Teljes életművét áttanulmányozva már az első „botrányverse” is figyelmet érdemel. A botrányt használta ki, hogy felhívja a figyelmet a méltatlanul elhanyagolt szonettre, ami Petrarca és Shakespeare óta előkelő szerepet töltött be a költői önkifejezésben egész Európában. Szonett formában, a szonettet becsmérlő kifejezéseket használva mutatja meg, miért NAGY ez a forma.
A kritikusok persze tudták, mekkora életmű állt eddig is mögötte, mennyire könnyedén bánt bármelyik kötött vagy kötetlen formával. Szemüket lehunyva engedték a „nép elé” a verset. Óriási „irodalmi” vita követte. A szonettnek nem ártott, sőt!
A nyelvi játékok, humoros, ironikus megfogalmazások mindig is jellemezték, mindemellett szatirikus lapok szerkesztésében is részt vett, a rádióban a „HELP szíítirikus segédmagazin egyik szerzője ő volt, a TV-ben egy Comedyshow társszerzőjeként működött közre. A legnagyobb sikert azonban az „Otto-filmek” hozták.
Közben esszéket is írt, 1981-től pedig sorban jelentek meg verseskötetei. Az ezredfordulóra már a kritikusok is a legnagyobb német lírikusok közé sorolták.
Egy játékos vers, ami arról szól, hogy a billentyűzetről eltűnt az „-l-” betű (14-szer), ami a szövegekben néminemű zavart okozott (a magyar fordításban 16 darab „-r-” betűtől fosztottam meg a szöveget, ezzel előidézve a hasonló kavarodást). Mindemellett a „Flickwerk – Fickwerk” közötti különbség sokkal durvább, mint a „firka – fika” közötti.
Szatirikus versei közül a következő korunk „sikeres” kommunikátorairól, az egyszerű (és erőszakos), de hatásos(nak vélt) érvelésről szól:
Ritka az olyan verse, ami nem gunyoros vagy legalább ironikus. A következő indítása kicsit nyárspolgári, de aztán teljesen átmegy tiszta, szép érzésekbe:
Az Amour fou-t, a hirtelen az emberbe nyilalló, őrült, bolond szerelmi érzést (egy idegen nő iránt) több versében is kifejezi, persze (ön)ironikusan:
Vagy:
Hasonló téma a leselkedő, aki féltékennyé válik egy szerinte nem összeillő pár közelségében:
A hetvenes évek végén vett egy házat a gyönyörű Toszkánában, rengeteg időt töltött ott, élte a „déli” kultúrát, de ugyanakkor német is maradt. Ez a kettősség a következő versben is megnyilvánul:
Sok önálló és másokkal közös kiállítása és előadása is volt, ezért rengeteget utazott. Az egyes városokat a művész szemével látta. Bécsről és a kávéházi hangulatról így ír:
Egészen másképp ír a sváb földön elhelyezkedő Metzingen városkáról, mint a randaság, giccs megtestesítőjéről, ami azonban a szépségnél sokkal állandóbb. A cím Walther-re, ill. a középkori trubadúrokra emlékeztet, a vers csípős stílusa Heinére. A főpolgármester (is) tajtékzott, amikor értesült e költeményről. Hosszú levelezés következett, amiben Gernhardt arra hivatkozott, hogy verse nem konkrétan Metzlingenről mint outlet-városról szól, hanem filozófiai jellegű. Per azért nem lett belőle:
A mindig humoros írásokkal tündöklő Gernhardt-ot sorra érték a sorscsapások, és sok „komoly” verse született:
1996-ban komoly szívműtéten esett át. Élete utolsó tíz évében született versei igen nagy százalékban a betegségével, élet és halál kérdéseivel foglalkoznak. Itt sem hiányzik az irónia:
Újabb csapásként érkezett a bélrák. Hosszú kemoterápiás kezelés után 2006 júniusának utolsó napján pattant el az utolsó húr a lantján.
