Rilke egyik legismertebb verse a Párizsi Jardin des Plantes (botanikus kert) fekete párduláról szól, 1902-ben vagy 1903-ban írta.
Második (középső) szakaszának „tárgyi költészetébe (Dinggedicht)“ tartozik. Rilke középső költői szakaszában, a Neue Gedichte-ben (megjelent: 1907 / 1908) teszi meg a döntő lépést a szimbólumtól a dologi költészet felé. Ez a verstípus élő vagy élettelen dolgokat/tárgyakat, műtárgyakat, helyzeteket vagy folyamatokat ír le úgy, hogy a költő távolságot tart, objektivizálva fog fel és érzékeltet, anélkül, hogy kifejezetten szubjektív értelmezésüket adná. A lírai én a háttérbe vonul, a vers a „dolog“ belső lényegét úgy próbálja meg kifejezni, mintha a dolog beszélne magáról. Mintegy a külsőnek belsővé válásáról van szó. A tárgy egyben alany is, és váltakozik, ill. összefolyik a képzelet alkotta és a realisztikus ábrázolásmód.
„A párduc“-nak számtalan magyarra fordítása létezik. A magyarul Bábelben honlapon pl. 15 db. Megint igaznak tűnik: Sok jó fordítása létezik, de egyik sem éri el az eredetit. Íme a saját fordításom:
Rainer Maria Rilke:
Der Panther
Im Jardin des Plantes, Paris
Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, dass er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.
Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.
Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf -. Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille –
und hört im Herzen auf zu sein.
aus: Neue Gedichte, S 37., Insel Verlag, Leipzig, 1907
Neue Gedichte (Rilke 1907) 037.gif
Rainer Maria Rilke:
A párduc
A párizsi Jardin des Plantes-ban
Csak konokul sok, sorakozó rúd van,
és fásulttá vált a tekintete.
Újra s újra ezer rúd van útban,
így réved rácson át a Semmibe.
A bársonypuha, erős léptek tánca
örök köröket róva halad.
Kirobbanó erő került láncra,
és fuldokol a feszült akarat.
Csak néha mozdul hangtalanul, renyhén
a szemhéj. – S képet, rácson át, ha lát,
az átvonul a tagok feszült csendjén –
és szíve mélyén lel halált.
forrás: Új versek, 37. old., Insel Verlag, Leipzig, 1907
Neue Gedichte (Rilke 1907) 037.gif
Fordította: Tauber Ferenc
Melléklet:
SZENDI ZOLTÁN – A lét mozgásformái Rilke lírájában
Filkozlony_2019_3_nyomdanak_050.pdf (mtak.hu)
