Keresés
Close this search box.

VERSCSOKOR – Rainer Maria Rilke (1875-1926) őszi versei (Tauber Ferenc rovata)

Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.)

Rilke-fordításaim száma időközben 313-ra emelkedett. A hatalmas életműben mintegy ötszáz francia nyelvű vers is szerepel, amikhez én -franciául nem tudván – nem tudok hozzányúlni, bár sokuknak létezik mások általi németre fordítása. De bőven maradt a német művekből is fordítanivaló.
Egy lehetséges csokor-rendezési elv szerint most olyan verseket mutatok be, amelyek címében az ősz szó előfordul. Kezdjük mindjárt a legismertebbel. E versnek csak magyarul és csak a Magyarul Bábelben honlapon 24 fordítása szerepel, én további 4-5-öt ismerek. Minap láttam egy összeállítást 13 angolra fordításából. A többi nyelveken is hasonló lehet a helyzet. Nem véletlen ez a hatalmas népszerűsége és a fordítói érdeklődés. Nagyszerű a struktúrája, a tartalma magával ragadó:


Sokkal egyszerűbb szerkezetű és tartalmú az 1895-ből származó, 20 éves korában, még prágai időszaka alatt írt Herbststimmung / Őszi hangulat c. verse:

Az ősz vége, az átalakulás, az enyészet, a távolság képei:

Egy másik, már nyugodtabb ősz, a fájdalom sem nagy, inkább megnyugvás és az élet folyamatos átalakulásának ábrázolása, de belenyugvással.


Párizsban született a „nagyvárosi” ősz:

A következő őszi vers megint a közkedvelt Rilke-versek közé tartozik, pedig a levelek halk pusztulását írja le, majd száguldást a glóbusszal, a társtalanságot. Minden zuhan, minden élő apad. Ugyanakkor a záró sorok egyfajta megnyugvást, sőt bizakodást fejeznek ki, mert az a „Valaki” a végtelen, gyengéd kezében tart.

A Velencéről szóló versek közül a késő ősz szonettformában született. Horák Andrea Kankalin szerint Rilke szonettes lelkületű költő. Ezzel csak egyet tudok érteni. Itt is látszik az állandó kísérletezése, a sorok tördelése sokszor sajátos, a rímek nagyon „rilkeiek”, a hangulatfestés merész, majdnem csapongó, a képek mesteriek:

Az utolsó itt bemutatott verse az 1922-26 között, halála előtt írt versek közé tartozik. Itt egyfajta letisztultság látszik, ugyanakkor a képek nyelvi megfogalmazása igen bonyolult, gyakran a fordító kételkedik abban, hogy ezt a gondolati mélységet át lehet-e egyáltalán adni magyarul. Azért igyekeztem. Minden fordítás egyben interpretálás is. Íme az én értelmezésem:

További bejegyzések