Mascha Kaléko (született: Golda Malka Aufen; 1907. június 7. – 1975. január 21.) német költő .
Galíciában született, zsidó szülők gyermekeként, apja orosz állampolgár volt, anyja az osztrák-magyar monarchiáé. Az első világháború kezdetekor a fenyegető orosz pogromok elől menekültek Frankfurtba (F. am Main). Később Marburgba, majd 1922-ben Berlinbe költöztek. Apja itt vette feleségül édesanyját. A „csak” zsidó házasságban született Golda Maika Aufen így lett 15 évesen „házasságon kívüli” gyerekből Fischel Engel törvényes lánya, Mascha Engel. 1928-ban férjhez ment Saul Kaléko filológushoz, s bár 10 év után elváltak, Mascha második férje (Chemjo Vinaver) mellett is megtartotta a Mascha Kaléko nevet. Gyermekkorától fogva emigránsnak számított, talán Berlin volt az egyetlen otthona, nem sokáig.
A Weimari Köztársaság nagy zűrzavarai közt, egy vesztes háború után Berlin valódi metropolisszá lett, ebben a nyüzsgő és kultúrával teli nagyvárosban vált felnőtté Mascha. Az expresszionizmus mellett és után új művészeti irányzat uralkodott el: a „Neue Sachlichkeit”(új tárgyiasság/tárgyilagosság). Leghíresebb képviselői az építészetben a „Bauhaus”, a színházban Piscator és Brecht, nagy regényírói: Thomas Mann, Alfred Döblin, Hermann Hesse, Robert Musil. Közkedveltté vált a dokumentarista irodalom (riport, esszé, glossza, szatíra), a kabaré, a szkeccs, a montázsregény, az epikus (didaktikus) színház. A költők és írók koruk káoszára és sodró lendületére különböző válaszokat találtak: pl. az egyszerű életet, az egzotikumot (keleti életbölcsesség), a konzervatív-humanitárius ill. keresztény-vallásos meggyőződést.
A fiatal Mascha érettségi után gépíró kisasszonyként dolgozott. A 20-as ávek végén kapcsolatba került a berlini avantgarde művészek egy csoportjával (Ringelnatz, Lasker-Schüler…), akik a Romantisches Café-ban találkoztak rendszeresen. 1929-től jelentek meg versei, melyekben a korabeli Berlin kisemberének atmoszféráját ábrázolja melankolikus hangnemben. Egyre ismertebbé vált, 1933-ban megjelent Das lyrische Stenogrammheft / A lírai gyorsíró füzet c. verseskötete, nagy sikerrel. Az éppen hatalomra került nácik még nem regisztrálták, ki ez a nő, így egyelőre kimaradt a könyvégetésből. Ernst Rowohlt még egy könyv kiadásával megpróbálkozott: a Kleines Lesebuch für Große /Kis olvasókönyv nagyoknak c. művet azonban még a nyomdában lefoglalták, őt kizárták a birodalmi írókamarából. Egy vers az első kötetéből:
A melankólia, a nagyvárosi magány itt már a címben is szerepel (Erich Kästnernek van egy ugyanilyen című verse):
Egy 1934-ből származó verse:
A csodás berlini évek egészen 1938-ig tartottak. Elvált Saul Kaléko-tól, majd második férjével, Chemjo Vinaver zenetudóssal és kicsi fiukkal a legeslegutolsó pillanatban sikerült Amerikába emigrálniuk. Ott sem lelt igazi otthonra. Választott otthona lett: a szeretet.
A háromtagú családot különböző munkákkal (többek közt reklámszövegek írásával) Mascha tartotta el, aki férje élete végéig annak legfőbb támasza volt.
1945-ös verse:
Az USA-ban német nyelven a negyvenes években alig jelenhetett meg könyv. A Verse für Zeitgenossen / Versek a kortársaknak a ritka kivételek közé tartozott, de pénzt alig hozott. A Memento ebből a kötetből származik:
1956-ban visszalátogattak Európába, Fontane-díjat ígértek neki, ami jól jött volna, de visszautasította, mert a zsűri egy tagja egykori SS-tag volt. Ezzel véget is ért a „kevéske dicsőség”.
1959-ben férje kedvéért Izraelbe költöztek. A hébert alig beszélte, „a világ legkevésbé ismert költőnője” volt az őshazában. Egy 1966-ból származó verse:
Mascha Kaléko költészetét sok jelzővel illették már: nagyvárosi, melankolikus, meglepő rímekkel teli, de mindig érthető. Természetesen a magányosság, kitaszítottság kifejezése a legjellemzőbb rá. De gyakori az ironikus, sőt a szatirikus hangnem is:
A versfordításról az volt a véleménye, hogy igazából lehetetlen. Következő verse is súrolja ezt a kategóriát:
Meglepő rímek, szép adventi vers:
Micsoda rímek! A „schwanen” szó Mascha neologizmusa, mégis mindenki érti/érzi:
1968-ban váratlanul elvesztette fiát, Steven Vinavert, aki előtt pedig páratlan karrier csillant fel. Szerzőként ott hevert előtte a Broadway, a televízió számára is írt forgatókönyveket, valamint rendezett is.
1973-ban meghalt férje, Chemjo Vinaver is. Ezek után már alig mozdult ki a lakásából.
1975-ben, Zürichben halt meg. Ott, a friesenbergi izraelita temetőben földelték el. Halála óta 50 év telt el. Olvasottsága hatalmas reneszánszot élt meg, több műve újra megjelent. A kiadói számok állítólag csak Goethe versei esetén bizonyultak jobbnak. Igen, Kaléko mindig is titkos tippnek számított. 2012-ben adták ki összes műveit és levelezését, mintegy 4000 oldalon.
