Ingeborg Bachmann 1977 óta az egyik legrangosabb német irodalmi díj névadója. Az 1950-es években lírikusként tört be a köztudatba, majd a legelismertebb prózaírók közé is bekerült.
Korai versei közül 1952-ből származik:
1953-ban megkapta a Gruppe 47 irodalmi díját „Die gestundete Zeit / Kimért idő” c. első verseskötetére. Ekkoriban Paul Celan-nal élt szerelmi kapcsolatban. Ebből a kötetből egy ismert verse:
Az igazán nagy áttörést az 1956-ban kiadott „Anrufung des Großen Bären / A Nagy Medve megigézése” hozta. A kötet címadó verse:
A kötet legelső vese:
Még egy vers ebből a kötetből:
Paul Celan után tartós kapcsolat fűzte Max Frisch-hez, később pedig Hans Magnus Enzensbergerhez is. Egy, a közelmúltban elhunyt híres politikushoz is gyengéd szálak fűzték: 1955-ben hívták meg a Harvard Summer School-ba, de elveszítette a hajóút során a papírjait. A házigazda Henry Kissinger volt, aki már akkor is sok ’K-tőkével’ (kapcsolati) rendelkezett. Megtörtént az akkoriban szinte lehetetlen: Bachmann beutazhatott, papírok nélkül.
A szőke, fehér bőrű Ingeborg Bachmann láthatóan nem félt az akkori ’no-go-zónának’ számító Harlemben. Szép vers keletkezett egy harlemi eső emlékére.
A „Harlem” c. verset éppen egy éve fordítottam le.
Ime a vers:
