Erich Kästner versei – Tauber Ferenc fordításaiban

Kästner Drezdai születésű szászországi író, publicista, forgatókönyvíró, kabarészerző és költő. Magyarországon leginkább gyermekkönyvei ismertek: A repülő osztály, A két Lotti, Emil és a detektívek …
Az első világháború befejeztekor, 19 éves korára már 2 éves katonai kiképzésen volt túl. Az ott tapasztalt brutalitás is hozzájárult antimilitarizmusához. A Weimari Köztársaság zavaros időszakában járt a lipcsei egyetemre, 1925-ben germanisztikából doktorátust is szerzett. Diákéveire is emlékezik „Bútorozott melankólia” c. versében:
Különböző folyóiratokban publikált, többek között színházi kritikákat is írt. Újságírói állásából 1927-ben kitették. Az indok: túlzott frivolitás. Ekkor költözött Berlinbe, ahol különböző álneveken is írt. Ez volt a legproduktívabb alkotói korszaka, amely a nácik hatalomra jutásáig (1933) tartott. A nagyváros, mint a mindenkit és mindent felőrlő, pusztító entitása Weimari Köztársaság számos költőjének volt témája. Kästner gunyoros,mégis együttérző, de ironikus versében így írja le Berlint és az és az ide tévedt vidékieket:
Mindennek a fordítottját is ábrázolja, amikor a nagyvárosi család a kor már polgárokhoz is eljutó nagy vívmányával, az automobillal „ruccan le vidékre”:
A nagyváros és a nagyvárosi emberek szociális érzéketlenségét ábrázolja következő versében:
1928-ban jelent meg „Sachliche Romanze / Tárgyilagos románc” c. verse, melyet az irodalomtörténet egyértelműen az új tárgyiasság irányzatához sorol. A szerelem törékenységét, mulandóságát írja le józanul, könyörtelenül:
A nácik 1933-as hatalomátvétele után a legtöbb nagy író emigrált. Kästner azonban maradt. Nem akarta otthagyni édesanyját, és inkább a nehéz idők tanújává vált. Könyvei nagy részét elégették, de baráti kapcsolatai révén álnéven adtak ki irományokat tőle Németországban és ’38-ig Ausztriában is. 1936-ban Svájcban sikerült kiadnia a „Doktor Erich Kästners Lyrische Hausapotheke / Doktor Erich Kästner lírai házi gyógyszertára” c. könyvet, ami a privát élet terápiáját szolgálta.
Ebből egy vers:
Az erős társadalomkritika mindig is jellemezte:
Az öregek otthonáról:
Kifejezetten háborúellenes verse, ma is aktuális lehetne:
„A 13 hónap” Erich Kästner utolsó versciklusa, az első 12 rész 1952 decembere és 1953 decembere közt jelent meg a Schweizer Illustrierte Zeitung-ban, havi folytatásokban. Sokak kedvenceit, a „Március” és „Május” címűeket mutatom itt be:
Kästner talán legismertebb verse: Das Eisenbahngleichnis /A vonatos hasonlat: