Christian Otto Josef Wolfgang Morgenstern (München, 1871. május 6. – Meran, Ausztria, 1914. március 31.), német költő, író, műfordító.
Az 1871-ben, Münchenben született Morgenstern apai nagyapja, apja és édesanyja is híres tájképfestő volt. Neve hangzása ellenére nem zsidó származású. Anyja Morgenstern tízéves korában halt meg tuberkulózisban, a betegség átöröklődött a későbbi költőre is. Apja második házasságában Breslau-ba (ma Wrocław, Lengyelország negyedik legnagyobb városa) került, ahol Királyi Művészeti Iskolában oktatott. Christian is itt tanult a helyi Mária-Magdaléna gimnáziumban. Már itt is voltak irodalmi kezdeményei (a Bulgáriai Alexander c. szomorújáték, egy Faust-vázlat), foglalkozott Schopenhauerrel és – Goethe-hez hasonlóan – ásványtannal.
Morgensternt elsősorban humoros, groteszk, sokszor morbid verseiről ismerik. A legismertebbek talán az „Akasztófa-dalok (Galgenlieder)”.
Számos merész nyelvi újítás és szóösszetétel mellett képversekkel is kísérletezett. Talán a legismertebb: A hal éji dala. Nemzetközi, valószínűleg ezért is ismerik olyan sokan. A fordítónak könnyű a dolga vele, többen is viccelődtek azzal, hogy „lefordították”.
Breslau-ban közgazdaságtant hallgatott az egyetemen, majd kúrákra szorult, és mecénásai felajánlásai ellenére – immár harmadik házasságában élő – apja segítette, hogy inkább Berlinbe költözzön. Szabadúszó író lett. Fordított pl. Ibsent és Knut Hamsunt. Irodalmi lektorként számos író és filozófus műveivel foglalkozott. Pl. Robert Walser támogatója is volt.
Feleségével Franziska Emmy Lida Margareta Morgenstern, szül. Gosebruch-hal 1908-ban ismerkedett meg, két év múlva feleségül vette. Franziska ötvennégy évvel túlélte Morgensternt, ő ápolta később a hagyatékát.
Sok állatverse tükrözi sajátos világlátását, fanyar humorát. A játékosság persze gyakran komoly tartalmakat rejt.
Játékosság, küzdelem, feladás, ám a világ megy tovább:
Humoros verseinek egyik főszereplője: Palmström.
A németek szabálykövető életében felfoghatatlan, hogy nem szabályozott esemény történik. Ami nincs engedélyezve, az nem is létezik:
A ritmussal, rímmel, dallammal való játékának szép példája az elhagyott hintaszékről szóló verse:
Itt is a szélé a főszerep:
„Komoly” verseit a nagyközönség kevésbé ismeri. Egy téli kép:
Egy gyönyörű szerelmes vers:
A verscsokor mai utolsó verse legyen egy fordítástechnikai szempontból érdekes verse, a „Werwolf (Vérfarkas)”. A groteszk történet: a vérfarkas felébred álmából, kimegy halott professzora sírjához, hogy nevének ragozhatóságáról tárgyaljon vele (WER? = ki?). Morgensternnek több ilyen – a grammatika egyes problémáit feszegető – verse van. Itt a fordító a német nyelvtanban járatlan magyar olvasó számára kénytelen „magyar kategóriákat” bevetni, és így elérni a nyelvi humort. Remélem, sikerült.
Rudolf Steinerrel, az antropozófia megalapítójával 1909-ben, annak berlini előadásai során ismerkedett meg. Követte Steiner-t előadássorozata számos állomására, szoros, tartós barátság alakult ki köztük. Morgenstern, a hajnalcsillag, élete utolsó öt évét az antropozófia, Krisztus személye és János evangéliumában való elmélyülés töltötte ki. Halála után fél évvel tört ki az I. világháború.
Rudolf Steiner mondta a búcsúztatóját. Urnáját 1992-ben a Basel-től 10 km-re található Goetheanumban, az Általános Antropozófiai Társaság székhelyén helyezték el.
