Német karácsonyi dalok magyarul – Sarkady Sándor fordításában – 1. rész
A verscsokor e része rendhagyó módon nem saját műfordításaimat tartalmazza, hanem Sarkady Sándor, a 2014. december 11-én elhunyt soproni költő előtt tiszteleg, aki a fent említett német karácsonyi dalok műfordítója. Egyben követi az eredeti célt: a gyönyörű német dalok minél szélesebb körben való megismertetését.
Sarkady Sándor, aki a soproni Benedek Elek Pedagógia Főiskolán hosszú évekig munkatársam volt, első megkeresésemre elvállalta, hogy nyers fordításokból és az eredeti dalokat meghallgatva műfordításokat készít. A dalokat magyar szöveggel a versmegzenésítésekkel foglalkozó KATEDRA együttes hangszerelésében hanghordozóra is vettük. Ez 1995-ben még a kazetta volt. A Katedrában Szabó Miklós kollégámmal tanárként alapító tagok voltunk, zenészeink mind az egykori tanítványaink közül kerültek ki. A versmegzenésítés műfaja megköveteli, hogy az együttes sokféle hangszert meg tudjon szólaltatni, de a német karácsonyi dalok annyira sokfélék voltak, hogy külső hangszeres tagokat is bevontunk (vadászkürt, tuba, harsona, klarinét), sőt kiváló külső énekhangokat is. A gyermekhangok zömmel saját gyerekeink közül kerültek ki, de itt is volt „beugró”.
Mindegyik számhoz két linket tettem fel. A You Tube – link .mp3 formátumban tartalmazza az adott számot. A Google Drive – linket Kiss Károly kollégánk és zenésztársunk bocsátotta rendelkezésre. Ez a link is mindenki számára megnyitható, és csak hangfájt tartalmaz, de .wav kiterjesztésűt, tehát sokkal jobb minőségűt. Kiss Károly a kazettán vadászkürtön hallható.
A legelső dal szövegét Eduard Ebel evangélikus lelkész költötte 1895-ben. Az ádventi várakozás tiszta, gyermeki érzéseit írja le, a Jézus, a megnyugvás iránti vágyakozást a gyönyörű téli tájon. ¾-es dallam, először a felnőttek és gyerekek egymásnak adják át, majd a moduláció után együtt éneklik. A végén finom utalás történik a legismertebb német karácsonyi dalra.
A német nyelvterületen ma már népdalnak tartják. Éppen ez teszi olyan nehézzé a más nyelvekre történő lefordítását. A népdal kivet magából minden feleslegeset, ritmikailag, tartalmilag egyaránt. Sarkady Sándornak éppen ezt sikerült kiválóan megőrizni a magyar fordításban. Láttam, ahogy ritmusképleteket rajzolgatva igyekezett magáévá tenni az egyes dalokat… Ezen a dalon igen sokat dolgozott.
https://drive.google.com/file/d/13-tM14vjtLS2J-Fe91_bvWTJ4dMRvkhL/view?usp=sharing
A második dal svájci. A „Sternsinger”-ek, a betlehemi csillagot megéneklők körében a 19. században terjedt el. Eredeti szövege – akár 9 versszakban is – Jézus születését és a háromkirályok hódolatát meséli el. 1939-ben Paul Hermann (1904-1970) olyan szövegváltozatot írt, melyben az idilli téli tájat írja le, közvetlen egyházi vonatkozása azonban nincs. A kontrafaktúra azonban a zene szépségén mit sem változtatott (a szöveg is szép, csak más), ma is az egész német nyelvterületen ismert. A Katedra Sarkady Sándor segítségével a ’49-ben született változatot hangszerelte meg. Érdekessége, hogy a nagybőgő mellett udu nevű indiai ütőshangszer is megszólal benne, a két hangszín eléggé zavarta egymást. Ezért a hangsávok elhelyezése utólagos stúdiómunkákkal járt.
Sarkady Sándor asztalán látva az előbbi dalt (csak úgy sorakoztak a uuu_uu_uu_uu_ _ jelek) gondolkodtam, vajon ezzel mire megy. Nagyszerű lett!
https://drive.google.com/file/d/16CkoKVov2XgddtaOdkwXXgrbJTTFoCP0/view?usp=sharing
Voltak olyan történelmi korszakok, amikor a zsidó-keresztény kultúra jelképrendszere nem jelenhetett meg direkt formában még a karácsonyi dalokban sem. Ilyen volt az NDK (DDR) időszaka. A szerzőpáros igen ismert volt az NDK-ban. A 3. dal meg szép:
https://drive.google.com/file/d/1bC18VgUl4UPblBwsSAYYep4gv4gf7tLO/view?usp=sharing
A negyedik dal „Knecht Rupprecht aus dem Walde”. Knecht Rupprecht figurája főleg közép- és észak-német területen ismert. A jóságos Mikulás inkább zord, sötét ruhás és szakállas kísérője, aki fegyelmező eszközzel is fel van szerelve. Persze, a jó gyerekeket ő is megjutalmazza. Magyar megfelelője a krampusz. Sarkady Sándor inkább bohókásan közelítette meg. A Katedra is. Dixieland felállásban, vadászkürttel kiegészítve. A dal szerzője Cesar Bresgen (1913-1988), aki a (német) történelem viharai után csak Carl Orff közbenjárására kapott újra állást a salzburgi Mozarteum-ban, melynek hangszerelés-professzora is lett. Saját zenéje mellett számos karácsonyi kórusművet, népdalt és a „Salzburgi barát“ középkori dalait is megjelentette.
https://drive.google.com/file/d/1M3I9O6yobnrG5y-39jw2e5HFvWT47bXm/view?usp=sharing
Az ötödik dal: Szűz Mária mély erdőn ment át… /Maria durch ein‘ Dornwald ging… . Első megjelenésének éve 1850, de jóval régebbi, talán 16. századi lehet. A Lukács evangéliumában (Lk. 1,39-56) leírt csodáról szól: A száraz töviserdő kivirágzik, mikor átmegy rajta a terhes Mária. Sarkady Sándornak a kazettán szereplő 12 szám közül ez volt a kedvence, nem véletlenül.
https://drive.google.com/file/d/18e7Coc1HEc66wrfpyhqNfFnq-f0uhNvA/view?usp=sharing
A latin karácsonyi himnusz, a „Resonet in laudibes“, amelyre a német változat visszanyúl, állítólag 1301-ből származik. A „Salzburgi barát“ 1400 körül jegyezte fel német nyelven, részletes leírással.
Ez a hatodik dal megint egy olyan dal, ami irtózatosan régi, és a Katedra együttes újonnan értelmezte. A hangszerelésben ugyan alapul vettük a 6/4-es dallamot, de különböző korokból származó stíluseszközöket alkalmaztunk – a polifóniától a blues-ig. Az egész lemezen ez az egyetlen szám, amit nem Sarkady Sándor fordított, hanem a Katedra együttes egésze, a polifón részek miatt pedig az eredetiben nem szereplő versszakok is születtek.
Mária természetesen csengő szoprán: Bognár Szilvia, a szombathelyi BDTF akkori hallgatója.
József hangja, a mély basszus: Arany János, az 1994-ben alakult soproni Fidelissima-kórus akkori karnagya.
https://drive.google.com/file/d/1_yyg9G8vwFmJiJ1sbsY7ghaumn8sXQtG/view?usp=sharing
A „B” oldal számaival a rovat holnap, 2024. december 22-én folytatódik.