Német karácsonyi dalok magyarul – Sarkady Sándor fordításában – 2. rész
A 9/A részben 6 német karácsonyi dalt mutattam be, most következik a kazettán hallható további 6 dal.
A hetedik szám eredetileg nem is német. Ócseh népénekként szerepel a különböző forrásokban, ám annyira népszerű volt évszázadokon át, hogy felismerhetően szlávos dallamíve ellenére teljesen a német karácsonyi dalkincs részévé vált. 1847-ben nyomtatták ki először, Olmützben. Csehül az első sor: Nesem vám noviny, poslouchejte! (Hoztunk nektek [új] híreket, hallgassátok!) A kutatók 1700-ra teszik eredetét, de az homályos. Carl Riedel lipcsei karmester szabadon nyúlt az eredetihez, és meg is jelentette 1870-es kórusgyűjteményében.
Pásztorének, csoportos, erőteljes, magával ragadó dallamú, sok ritmushangszert kíván. Az alaphangra épülő kvintes bordun hangzás (vö.: duda, tekerőlant) és a rengeteg hajlítás teszi különlegessé. A vonulás ritmusa ritkán 3/4-es, itt az. A „kinyilatkoztatást“ tartalmazó sorok (pl. „Ember, ne félj!“) egyszerűségükben nagyszerűek (és a Katedránál – mint tanár/diák együttesnél – meg is ismétlődnek). Akusztikus hangszereken játszó együttesként csak néhány effektet vetettünk bele utólagosan a stúdióban. Sarkady Sándor gyönyörű fordítása itt is lehetővé tette, hogy a prozódia teljesen érvényesüljön magyarul.
https://drive.google.com/file/d/13l5UdO6sdhMdcv8Wm6RM8EmTK3WQAllY/view?usp=sharing
Erika Engel (1911-2004), több gyermekkönyv szerzője, költő, könyvillusztrátor írta a kazetta nyolcadik számának, a Sind die Lichter angezündet… / Lámpafény gyúl felragyogva… c. dalnak a szövegét, zenéjét pedig Hans Sandig szerezte, aki a keletkezés idején, az 1950-es évek környékén a lipcsei rádió (NDK=DDR) gyermekkórusának vezetője volt.
A több, mint 40 évig fennálló NDK története talán akkor lesz majd igazán értékelhető, ha az ezt a kort megélt emberek már nem élnek. A dalok minősége ettől függetlenül kiváló, csak annyiban térnek el a többi karácsonyi daltól, hogy közvetlen egyházi vonatkozásuk nincs. Amúgy ezek is a békéről, fényről, meghittségről, családról, örömről szólnak.
A Katedra belső szavazással választotta be mintegy 60 karácsonyi dal közül ezt a dalt is abba az egy tucatba, amelyet feltétlenül meg akart ismertetni a magyar közönséggel.
https://drive.google.com/file/d/1ZPlGtqtrx840m73Nr4kGArpXwGGWAlK9/view?usp=sharing
A kilencedik szám, az Oh, es riecht gut…/ Hű, de finom… egy könnyed gyerekdal. A karácsonyi készülődésről, süteménysütésről szól, amiben a gyerekek is közreműködnek.
1949-ben keletkezett. Zenéjét és szövegét is Christel Ulbrich (1908-1996) szerezte. Mivel direkt egyházi kötődést nem mutat, az NDK-ban gyakran játszották, pl. a Lipcsei Rádió-Gyermekkórus 1970-es karácsonyi felvételén is szerepelt.
A magyar szöveg struktúrája némileg eltér az eredetitől, de ezt nagyrészt a refrénszerű rész (a Hű de finom, mennyei/mennyire jó…) ismétléseinek száma határozza meg. A többi különbséget az okozza, hogy a német eredetiben a sütés folyamata kevésbé részletesen szerepel. A Katedra külön kérte Sarkady Sándortól, hogy részletes, kerek, lezárt történetben mesélje el a süti sütését. Így is lett.
https://drive.google.com/file/d/1hyMS5YH_6gdSAx5ioY2rAvLEYPqR4e3F/view?usp=sharing
Hangzásvilága és hangszerelése is egyértelműen mutatja, hogy a tizedik szám osztrák-bajor dal. Eredetije felső-ausztriai nyelvjárásban született, amely magánhangzókban való gazdagsága miatt különösen alkalmas a hajlításokra. Anton Reidinger lelkész írta a szövegét 1865 körül, Bad Ischl-ben, ahol a bölcsőjátékot, a magyar betlehemezésnek megfelelő karácsonyi jelenetek előadását irányította. Egy középkori Mária-ének dallamára támaszkodott, de új szólamot írt hozzá, és kiegészítette az „altató-motívummal”.
https://drive.google.com/file/d/1EJtCDWUa1Zcf7rSHt0WgRZr6hb05Idww/view?usp=sharing
A tizenegyedik szám: In bloßem Stall, in kalter Nacht…[Als Maria, die Jungfrau schon…] / Rideg az istálló, fagy odakint…
A dalt az „Andernach-i énekes könyvecske“1608-as kiadásában nyomtatták ki először. 7 versszakban egy nyomorúságos körülmények közt végbement születés profán történetét és a mögötte rejlő spiritualitást, istenit, felfoghatatlant éneklik meg ebben a középkori bölcsődalban.
A hangszerelésben a lantszerű gitárjáték, Szabó Csilla egymás után belépő furulya szólamai, a visszafogott ütős játéka és a ’viola da gamba’-szerű cselló a legfontosabb elemek. Szabó Miklós mondja el a történetet, Sarkady Sándor nagyszerű fordításában.
https://drive.google.com/file/d/16VYBbQ7KjNmTxZRs4u2cfpDoqDvR52Py/view?usp=sharing
A karácsonyi kazetta / lemez tizenkettedik és egyben záró száma az Alle Jahre wieder… / Jézus évről évre… c. dal. Szövegét 1836-ban Wilhelm Hey szuperintendens költötte. Korábban tűzvész pusztított Türingiában, abban az évben meg hóviharok. Ezzel a verssel hetek óta mély hóban elmerülő falujának bizakodást, vigaszt és áldást nyújtott, felebaráti szeretetet és önzetlenséget hirdetett. A dallam Friedrich Silcher zenepedagógustól származik.
A ’Katedra’ a reménység és bizakodás e megtestesítőjét vette fel utolsó számnak a kazettájára. A német karácsonyi dalok e kis gyűjteményéhez erőteljes hangvitelű lezárásul szántuk. Először csak egy szoprán hang és egy furulya adja elő, amihez kísérőgitár és pengetett cselló csatlakozik, ami aztán átmegy mélyebb, szélesebb tartományba. Ezzel egyidejűleg az első felnőtt hangok és a vadászkürt is csatlakoznak, majd természetesen jönnek a gyerekek – és a hangszeres szólónál egy harsona is feltűnik. Külön köszönet illeti ütősünket, Jakabffy Balázst, aki a sok befolyó ötlet ellenére egységben tudta tartani a dalt.
https://drive.google.com/file/d/1ItKMC-J3sHMUlB1br4gPQx5lQUd5QlJs/view?usp=sharing
Még egy hasznos link a zenészeknek és egyáltalán minden énekelni szerető embernek: kották a fenti számokról.
https://drive.google.com/drive/folders/1Vz0nuHR1NZ36wJCU1_H6hVCHNWFR4kwX?usp=sharing
Végül a kazetta teljes zenei anyagát egyben tartalmazó You Tube – link:
Fotók az 1995-ben felvett kazetta borítójáról, a résztvevők teljes listájával:
