…ma úgy talált rám az alkony,
hogy jobb kezemben ceruza volt.
bal tenyeremen pihent az arcom.
előttem papír, szélén tintafolt.
arra gondoltam: van e a világon
rajtam kívül, ki épp gyászában ég?
s kormos lesz a fekete lángtól,
ha fájdalmat szült a keserűség?
tudtam, tegnap kövek mozdultak.
valami örökre eltörött.
elém halott angyalok hulltak,
befészkelte magát az agyamba
egy önmagát gyötrő gondolat
úgy zúgott, úgy hagyott magamra,
mint pályaudvart elhagyó vonat.
fájt a fény, mi szobámba tévedt…
én könyököltem az asztalon
hallottam a ceruzavéget
tompára kopni egy szűz lapon…
cigarettám épp végigégett
és angyalok kardala zengett
ami volt, végleg semmivé lett
s mi sosem volt, örökre meglett…
