Bágyadtan,… bágyadtan, s tévelyegve,
kóválygunk, csak azért, hogy legyünk.
És ha másoknak úgy adja kedve,
a többiekkel meggylekvárt együnk.
Nyál mellé csorogjon némi szép is!
Szájüregben pépesült némi sors.
Amelyben örök a megvetés is….
Ha lassú a lét, s az elmúlás a gyors!
Tudja a Jóisten, tán mi volnánk
az életnek-halálnak fiai?
Hogyha az Ég kegyes volna hozzánk,
mi képesek lennénk kioltani!
De az irgalmatlan irgalomban
kegyre nem talál soha, aki lát.
Anyát keres az Irodalomban,
s a költészetben igaz, jó apát!
De végül, keserű könnyek marják…
és csalódni képtelen emberek.
Kik hordozni többé nem akarják
hordozhatatlan kőkeresztemet!
