Vernyik László: Kellemetlen

Kicsit megfogott engem
ez a majd ötven év.
Játszott velem, terelt és elaltatott.
A szívem mélyén és a vastagbelemben
cölöpökhöz kötött
és kimért,
mint hentes egy húsos csontdarabot.

Hiszékeny voltam?-Meglehet.

De mások életét nem éltem,
nem is irigyeltem.
Igaz, halni sem vágytam mások helyett.
És néha-néha, ha jóságra leltem
csak megöntöztem a kertem
És boldog voltam, mert nem voltam egyedül!

Ha meg elhagytak, köptem és leültem,
Tenni csak ingyen volna szabad!
Megint karácsony!-Hát megmenekültem.
Az óvoda kertjében
kis Jézus szalad…

Már majdnem fél évszázada lesem a tegnapokat.
Szememnek mindegyik unalmas.
Láttam cicomás, álpapokat,
s fenyőt, melyen a csúcsdísz a hatalmas.

Hallottam a bárányokat bégetni.
Megpróbáltam könyveket égetni…

Végül odavezetett méla bolyongásom,
s ma. születésnapom hajnalán
elbújok megint, hogy senki se lásson!
S ha mégis látna valaki talán,
őt arra kérem, hogy megbocsásson!

További bejegyzések