Majd ne vágjátok ki a fáimat!
A rongyos kis füzetet se vessétek szemétre!
Akadhat abban félkészen pár irat,
pár csonka sor, amely a világot mérte.
A tövig kopott grafitot se hajítsátok el!
Jó társam volt minden nagy csatában!
A tollamat velem temessétek el,
ha már én nem leszek, kiszárad magában…
A kedves pipámat hagyjátok a helyén!
(mellette dobozban jó, száraz dohány…)
Velem együtt égett ki szegény…
Nekem az arcom, neki meg a füstje
lett a létezéstől szürke,
lassan opálos, és végül halovány!
Van egy naplóm is!-Ki ne nyissátok!
Nincsenek benne, csak üres lapok!
Nektek kell azokat szépen tele írni,
hiszen én ekkor már régen nem vagyok.
A fennmaradt verseket ne vessétek lángba!
Ha félkészet találtok, hagyjátok magára!
Az Isten teszi rá végső kézjegyét.
És amint olvassa, morog majd magába’
Rosszallón néz rám és forgatja szemét!

További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2025. március 31.
március 31, 2025
Debreczeny György: félreolvasások 2.
március 28, 2025