Ha kiestem a szádból,
hang akarok lenni!
Ha a világ megsebezne,
jódos géz leszek!
Ebből a nyárból
nincsen hová menni.
A toll a kezemben elnehezedne,
ha írás közben nem fogná kezed.
Betege vagyok beteg vágyaidnak!
Lelence vagyok az alkonyi tájnak!
Rózsák bontanak szirmokat, ha itt vagy,
s ha elmész, az álmaim alva járnak!
Ha nem lelek rád, a szív heveny lázába réved
és rád csodálkozó istenek emésztenek.
Lobot fogott szalmazsákban égek.
-Nem kell a fél, nem kell a részlet,
ha nem lehet az egész, a Mindenség veled
az enyém!
Szörnyszülöttje leszek e világnak!
Ha nem szeretsz a férgeim kirágnak….
És belé is halok majd,
ó, én szegény!
….Ha kiestem a szádból, hang akarok lenni!
Hang, mely a nevedet ordítja szét!
Egy egérrel tálcáról mérget enni,
és széllé lenni, mikor minden éjsetét!
