Vernyik László: FORTISSIMO

Megyek az úton, lábam a porban,
hátamat töri a súlyos kereszt.
Hogy leszel ember, korcsosult korban?
Hiszen a semmi itt szélnek ereszt!
Bármit is mondtál, szavad nem értik.
És hátad mögül hallsz víg hahotát.
Véredet isszák mohón fenékig.
Már nincsen kincsed és nincs palotád!
Szemedbe búsan bújik a bánat,
míg végül meghalsz a tél nagy ölén.
Lassú léptekkel kövesd apádat,
hogy fény csillanjon fel sírja kövén!

További bejegyzések