Vernyik László: DEKADENCIA

Jajveszékel a veteményes…
Egy cipőtalp magától válik el
Itt már a szűz lány se szemérmes,
de mi még várunk, hisz várni kell!
Fordul a kisded, csecsre lesve…
Fogakat növeszt az éjszaka.
Égi vásznán freccsen az este,
s rózsákból párlik a vér szaga.
Lelencházak, üres verandák…
borostás férfiak, vadorzók,
históriák, geszták, legendák,
földből kiforgó emberi torzók…
…Patakmederben víz csobogása…
Egy villámtól kettétört fenyő…
gyantacseppet csorgat a világra,
itt, minden magából kivetkező!
Alamuszi sötétség koldul…
Kenyeret teremt egy éhes álom!
Egy kis falucska harangja kondul…
Vele bőgök és kiabálom,
Benne örjöngök, fájok és rezgek…
a csendesség halotti maszkom.
Felveszem az elejtett keresztet…
a Holdat középen kilyukasztom…

További bejegyzések